Santorini - Kocsival a sziget déli részén

Ha tényleg látni szeretnénk Santorinit érdemes autót bérelni, mivel a sziget nem nagy, hamar bejárható. Nagyon sokan bérelnek quadot is, aminek az ára nagyjából megegyezik az autóéval (egy kétszemélyes quad 40 euró egy napra). Mivel eléggé tűzött a nap és örültünk volna egy klimatizált járműnek mi inkább a kocsit választottuk.

A szállásunk Kamariban volt, így egy helyi autóbérlőt kerestünk meg, a Hermes Car Rental-ba tévedtünk be. Itt 5 perc alatt lett is egy kis Ford Fiestánk, full insurance-szel 40 euróba került egy napra. Tényleg nagyon gyorsak voltak, a tank félig volt tele, így is kellett visszavinnünk este 10 óráig.

Néhány szót Santoriniről autózás szempontjából:

Érdemes full insurancet kötni az autóra, mivel vannak elég szűk utak, beláthatatlan kanyarok, meredek emelkedők. Én jelzőlámpával nem találkoztam, pedig két nap is béreltünk autót, mindenhol STOP tábla van, de néha nem érted miért a kisebb utcából jövőnek van elsőbbsége.
A benzin elég drága, amikor mi voltunk (június közepe) akkor 2 euró körül volt egy liter, cserébe a sziget kicsi szóval nem lehet hatalmas távolságokat menni. A benzinkút bemondás alapon megy, megmondod hány euróért szeretnél tankolni és annyit töltenek bele.
A parkolás általában ingyenes, mi nem futottunk bele fizetős parkolóba, viszont a nagyobb városokban sokszor nehéz helyet találni, vagy ha van sokat kell sétálni a központba (pl Oia).

Nekünk Kamariból az első utunk Pyrgosba vezetett. Ez egy festői szépségű kis falucska, az 1800-as években ez volt Santorini fővárosa. Sokkal nyugodtabb hely mint Fira, nincs annyi butik és étterem. Aki tényleg egy tradicionális kis görög falut keres itt megtalálja: fehére meszelt házacskák, itt-ott feltűnő kék templomtetővel.

Pyrgosból a közeli Profitis Ilias hegyre mentünk fel. Ez Santorini legmagasabb pontja a maga 624 méterével. A páratlan kilátás mellett egy monostor van még itt, ahol a szerzetesek saját készítésű termékeket (pl bor) árulnak a turistáknak. Nagyon csendes, nyugodt hely egy pici kerttel ahol lehet sétálni.

Ekkorra már eléggé tűzött a nap és jól esett volna hűsölni, így lementünk Perissába a strandra. Perissa hasonló turistaváros mint Kamari, a parton nagyon sok bárral és étteremmel. A strand ugyanolyan fekete kavicsos, de nekünk picit jobban tetszett mint Kamari.

Perissa után Megalochori felé vettük az irányt. Ez egy Pyrgoshoz hasonló tradicionális görög falucska, csak még kisebb és sokkal kevesebb turistával. Nagyon hangulatos kis hely, hamar körbejárható. Mi találtunk egy ingyenesen látogatható barlangot. A kiírás szerint régen ilyenekben laktak az emberek, később pedig már csak ételtárolásra használták.

A következő állomásunk a Vlychada strand volt. A parton beültünk egy étterembe, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Az étterem neve Taverna Limanaki Vlychada. Így utólag elég rosszakat lehet olvasni róla a Google értékelések alapján, de mi teljesen meg voltunk vele elégedve. Én egy tradicionális muszakát ettem, Ádám pedig húsgolyót evett paradicsomszósszal, körülbelül 27 eurót fizettünk italokkal együtt. A strandhoz azért mentünk, mert valahol hallottuk hogy itt van változatos vízivilág, Ádám pedig szeret búvárkodni. Nos, ez nem volt igaz. A strand maga szép volt szerintem, ilyen homokszerű volt a sziklafal. Sokkal kisebbek voltak a kavicsok mint Perissában vagy Kamariban, a vízben pedig homokos volt a talaj, így nem sértette a lábunkat. Viszont vízivilág nem volt, így Ádám kicsit csalódott volt. Cserébe nem voltak sokan a strandolók mivel viszonylag eldugott helyen van.

A Vlychada Beachről a Red Beach felé vettük az irányt, ami Santorini egyik leghíresebb strandja. A parkoló felől még körülbelül 10 percet kell sétálni egy elég sziklás részen. Én strandpapucsban meg tudtam tenni az utat, de nem éreztem magam a legnagyobb biztonságban. A Red Beach számunkra egy kicsit csalódás volt. A tengerpart ugyanolyan fekete kavicsos csak van mögötted egy vörös sziklafal.

Utolsó állomásunk az akrotiri világítótorony volt, amely remek hely a naplemente megcsodálására. Nem olyan zsúfolt mint Oia, ami erről híres. Természetesen voltak egy páran rajtunk kívül, de mi a fél kilences naplementéhez egy órával előbb odamentünk és így a sziklákra is le tudtunk ülni. Tökéletes befejezése volt egy csodálatos napnak.